Anyukája jelenlétét próbálja pótolni azzal, hogy olyan dolgokat szeret, amiket ő, olyanokat próbál ki. Legtöbbször vidám, de van egy szigorú bácsi, költő, akinek esti meseként fogadják verseit.
Catherine szemüveget hord, akár a papája. És egy szemüveg néha bonyolulttá teheti az életet: például balett-órán, ahol tánc közben le kell venni. Ám a szemüveg különleges lehetőséget teremt arra, hogy viselője két különböző világban éljen: a való életben, amelyet szemüvegen át lát, és, egy elmosódott, lágy álomvilágban, ahol szemüveg nélkül a dolgok körvonalai élességüket vesztik. Catherine arról ábrándozik, hogy édesanyjához hasonló, híres balett-táncos lesz. Papája a nagy üzletre vár, a nyárspolgár üzlettárs verseket ír, s a történet többi szereplőjének élete sem mentes titkos vágyaktól, féltve dédelgetett álmoktól. Vajon melyik nehezebb: feltenni a szemüveget, és szembenézni a valósággal? Vagy megszabadulni a hétköznapok kíméletlen erejétől, és a fantáziánk szerint élni?
A 2014-ben irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott francia szerző finom bölcsességgel átszőtt kisregényét A kis Nicolas legendás rajzolója, Jean-Jacques Sempé illusztrálta.